Két éve kezdődött minden. Ekkor jött az ötlet, hogy legyen kutyánk. Lázas izgalom, kutatás a neten az új családtag után, az elképzelések, igények, szabályok lefektetése, majd két hét nézelődés után megláttam és tudtam, hogy ő lesz az. Így került hozzám az első kutyám, Pöcök. Kezdő kutyásként emlékszem hogy be voltam szarva. Bár jól utánaolvastam a témának és az állatvédő egyesületnél is előre elmondtak minden fontos dolgot a kutya életbetartása reményében, azért teljesen más, amikor ott állsz szemben a kutyával első nap a lakásban és néztek egymásra. Mit ehet, mi az ami mérgező rá nézve? Tényleg nem lát színeket? Vajon fogunk az életben szépen sétálni? Honnan látom majd ha baja van? Mi van ha nem is szobatiszta, akkor hogy szoktatom rá? Minden felszerelést megvettem ami kellhet neki? Boldog itt?!

 Elsősorban azért kezdek bele ebbe a blogba, mert én akkor éjjel-nappal bújtam az internetet és minden apró infomorzsát hatszáz helyről kellett összeszednem, nem volt olyan hely ahol (legalább nagyjából) minden válasz fent lett volna. Nem tudtam most akkor kire hallgassak, ki lehet hiteles. Szeretnék segíteni mindenkinek, aki ilyen helyzetben van és még nincs tapasztalata, hogy ugyanolyan sikeresen vegyék az akadályokat, mint mi. Lehetőleg kevesebb ősz hajszállal, mint én.

 A másik ok, amiért beültem a gép elé, hogy megosszam veletek a tapasztalataimat és a négy kutyával élés rejtelmeit. Az emberek mindig úgy néznek rám, mintha legalább négy fejet növesztettem volna, amikor megtudják, hogy négy kutyánk van. Mindig megbámulnak mikor egyszerre sétáltatom őket. Mindig jön a kötelező megbotránkozás, de az emberek 70%-nál ezután igazi kíváncsiságot látok, nem értik ez hogy lehetséges, mégis kinek jut ez eszébe, hogy működhet így?! Az emberek egy része nyitott, odajönnek, érdeklődnek, jön a kérdéslavina, nagyrészt mindig ugyan az. "Dehát nem kertes házban?" "Lehet tőlük aludni?" "És ha jön a gyerek?" és egyéb releváns (vagy épp kifejezetten agyfacsaró elszólások). Itt segíteni tudok, hogy milyen amikor az Illatosról fogadsz be kutyát, milyen amikor állatvédő egyesülettől, milyen az ideiglenes gazdiság és milyen mikor szinte születésétől kezdve nevelsz egy állatot. És mire figyelj oda, mielőtt hipergyorsasággal a fejedre nő. Ezért is gondoltam, hogy ezeket a kérdéseket itt szívesen megválaszolom. Hátha mások is kedvet kapnak az örökbefogadáshoz, ha látják ez nem csak lemondásokról szól, hanem miért is éri meg annyira, mi benne a jó.

 Kicsiny országunkban (tisztelet a kivételnek) azt tapasztalom, az emberek nagy része csak kutyát tart és nem pedig kutyázik. Baromi nagy különbség van a kettő között és ezt szeretném bemutatni nektek, valamint nyitottabbá tenni az embereket az örökbefogadás iránt. Akár van kutyád, akár nincs, akár kezdő kutyatartó vagy válaszokat kutatva, akár már tapasztalt vén róka, kifejezetten egy kutyás vagy egyszemélyes menhely, itt mindenkinek van helye.